ÉSZREVÉTELEK A DOKTORI ISKOLÁKRÓL A DOKTORI ELJÁRÁSOK RENDJÉRŐL ÉS








doktori kormányrendelet véleményezése

Észrevételek
a doktori iskolákról, a doktori eljárások rendjéről és a habilitációról
szóló kormányrendelet tervezetéhez


Országos Doktori Tanács



Az Országos Doktori Tanács (ODT) 2012. november 30-i ülésén részletesen tárgyalta a doktori kormányrendelet tervezetét. Köszönettel vesszük, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma a tervezet előkészítésébe érdemben bevonta az ODT vezetését, és hogy a Nemzeti Felsőoktatási Törvény (Nftv) doktori képzést érintő részeivel kapcsolatban megfogalmazott korábbi ODT észrevételek jelentős részét beépítette a tervezetbe (az ODT 2012. február 17-i és 2012. június 5-i ülésének határozatai).


A tervezet követi a hatályos szabályozást és nagymértékben figyelembe veszi a felsőoktatási intézményekben kialakult gyakorlatot. A tervezet keretszabályai iránymutatóak a doktori és habilitációs szabályzatok kidolgozásához / felülvizsgálatához, és kellő autonómiát biztosítanak az intézményi sajátosságok beépítéséhez.


A tervezet néhány rendelkezése – olykor csak egy-egy szóhasználat – azonban mégis ellentmond a gyakorlatnak és megnehezítené a további működést. Így például magas színvonalú képzést nyújtó, eredményes interdiszciplináris doktori iskolák tudományági felbontását várná el, vagy létező szakterületi doktori tanácsok megszűnését (tudományterületi összevonását vagy tudományági felszabdalását) eredményezné. A tervezet néhány helyen túl szigorú (doktori tanács külső tagjától is elvárt a fokozatszerzéssel végződött témavezetés), máshol pedig túlságosan megengedőnek tűnik (a törzstagtagok összetételét illetően a létesítés utáni időszakban).


Az ODT ülésen elhangzottak alapján a mellékelt dokumentumba bevezetett korrekciókat javasoljuk (a korrekciókat teljes szövegkörnyezetben tartalmazza az 1. sz. melléklet). A korrektúra módban feltüntetett javítások száma kevés, ugyanakkor ezeket nagyon fontosnak tartjuk, és ezért alábbiakban részletesen indokoljuk. A művészeti területek szempontjait tükröző két javítást – a 2. § (3) b) és a 21. § 2) e) pontokban – az 1 sz. mellékletbe bevezettük: ezek olyan értelemszerű módosítások, amelyek nem kívánnak további indoklást. Megfontolásra továbbküldjük az ODT ülés előkészítéséhez beérkezett javaslatokat, köztük két művészeti egyetemét. (2-8 sz. mellékletek).


A javasolt korrekciók részletes indoklása:


2. § (1) Doktori iskola létesítését legalább hét törzstag kezdeményezheti, akik többsége egyetemi tanár. Az egyetemi tanárok többségét a törzstagok számának hét fő fölé történő bővítése esetén is biztosítani kell.


A jelenlegi megfogalmazás alapján az egyetemi tanárok többsége csak a doktori iskola létesítésekor kötelező. A törzstagok számának későbbi bővítése – szélsőséges esetben – olyan irányt is vehet, hogy a négy professzor mellett sokkal nagyobb számban jelennek meg adjunktusok, docensek, emeritáltak, tudományos munkatársak, tudományos főmunkatársak, és kutatóintézeti tudományos tanácsadók (közülük csak a tudományos tanácsadók tekinthetők a professzorokkal egyenrangúnak). A kiegészítés célja a törzstagi kör minőségének folyamatos megőrzése.



2. § (2) A legalább háromtöbb tudományágban működő (multidiszciplináris) doktori iskolában tudományáganként (művészeti áganként) legalább három törzstagnak kell lennie


Jelenleg az inter- és multidiszciplináris doktori iskolák közül 26 iskola két tudományágas, míg csak 11 iskola kerül az ennél több tudományágat lefedők közé (kilenchez tartozik 3 tudományág, kettőhöz 4 tudományág). Két tudományágas iskolát a tervezet nem enged meg, ezek átszervezése indokolatlan többletfeladatot jelentene az intézmények számára.


2. § (3) Törzstag az lehet, aki

a) a létesítendő doktori iskola tudományágában, illetve kutatási területén tudományos vagy művészeti fokozattal rendelkezik;


A tervezet helyesen fogalmazza meg a törzstagokkal szemben támasztott legfontosabb tartalmi követelményt, hogy a doktori iskola tudományágában, illetve kutatási területén folyamatos, magas szintű tudományos tevékenységet folytasson [2. § (3) b)]. Az a)-ban szereplő formális követelménynél javasoljuk a hasonló megfogalmazást. Ez nem jelent minőségi enyhítést, ugyanakkor a működő doktori iskolákban nem kényszerít jóváhagyott törzstagokat kilépésre. Megjegyzendő, hogy több új tudományágban (anyagtudomány, környezettudomány stb.) szinte senkinek sincs egyelőre fokozata, és a javasolt kiterjesztés nélkül ezeken a tudományágakon nehezen lehetne doktori iskolát működtetni.


2. § (5) A (3) bekezdés a)–c)b) pontjában foglalt feltételek teljesítése mellett törzstag lehet továbbá kutatóintézetben, teljes munkaidőben, munkaviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott – Magyar Tudományos Akadémia doktora címmel rendelkező – tudományos tanácsadó vagy kutatóprofesszor is…


A doktori iskola színvonalát emeli, ha – a tervezetben szereplő korlátozással – magasan kvalifikált kutatóintézeti tudományos szakemberek is szerepelnek a törzstagok között. Ugyanakkor tőlük indokolatlan a fokozatszerzéssel végződött témavezetés elvárása.

A doktori tanács összetételénél a tervezet 9. § (1) pontja elvárásként fogalmazza meg, hogy a doktori tanács szavazati jogú tagjai – a doktorandusz képviselők kivételével – kizárólag olyan személyek lehetnek, akik a törzstagság feltételeinek megfelelnek. Ez a felsőoktatási intézmény saját tagjaira vonatkozóan jogos elvárás, de a külső tagokra indokolatlan korlátozást jelent. A 2. § (5)-ben javasolt korrekció elmaradása esetén a működő doktori tanácsokat is át kellene alakítani: éppen a minőséget garantáló külső tagok körét kellene formális okból szűkíteni.


4. § (2) A doktori iskola oktatói azok a tudományos fokozattal rendelkező oktatók és kutatók, akiket – a doktori iskola vezetőjének javaslatára – a doktori iskola tanácsa alkalmasnak tart a doktori iskola keretében oktatási, kutatási és témavezetői feladatok ellátására.


A korábbi kormányrendeletből átvett pont korrekcióra szorul: az oktatási tevékenységnek nem lehet kritériuma a doktori iskola keretében végzett kutatás vagy témavezetés. Ezzel pl. kizárnánk a matematika magas szintű oktatását egy fizikus, vagy közgazdász doktori iskolában.



9. § (1) A doktori tanács létrehozásáról a szenátus az Nftv. 16. § (5) bekezdésében meghatározottak alapján dönt. A doktori tanács tagjainak kiválasztásakor biztosítani kell valamennyi akkreditált tudomány- illetve művészeti ág képviseletét, továbbá hogy a tagok egyharmada, de legalább két tag ne legyen foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban a doktori iskolát működtető felsőoktatási intézménnyel. …


Az Nftv. nem szabályozza, de a kormányrendeletben meg kellene erősíteni azt a kialakult gyakorlatot, hogy az intézményi szintű tanácsban a doktori képzésben akkreditált tudományágak mindegyike képviselve legyen. Ez biztosítja a tanács teljes körű kompetenciáját.


9. § (1) … A tanács akkor határozatképes, ha szavazati jogú tagjainak többsége jelen van.


A határozatképesség explicit definiálása azért fontos, mert ez jelzi, hogy nincs külön feltétel a külső tagok jelenléti arányára. Az egyharmados külső tagság biztosítja az intézménytől független minőségi kontrolt, kezdeményezhetik akár a távollétükben hozott, hibásnak vélt doktori tanácsi döntések felülvizsgálat is. A javasolt kiegészítés a vidéki felsőoktatási intézmények doktori tanácsainak működését segíti elő.


9. § (2)

d) a doktori tanácsa felsőoktatási intézmény a doktori szabályzatában meghatározott módon az Nftv. 16. § (5) bekezdése alapján tudományterületenként – ezen belül a felsőoktatási intézmény doktori szabályzatában meghatározott tudomány- és , illetve művészeti áganként, illetve kutatási területenként kban – tudomány-, illetve művészeti ágiszakterületi doktori tanácsot hozhat létre, az összetételre és a személyi feltételre vonatkozó, az (1) bekezdésben megfogalmazott előírások betartásával;


A javasolt korrekció kibővíti a tudományterületi és tudományági besorolást. A kutatási területenként szerveződő szakterületi doktori tanács fogalma tartalmazza a tudományági tanácsot, de lehetővé teszi a több tudományágra kiterjedő tanácsot is (multidiszciplináris iskoláknál), és megenged más módon történő összevonást (pl. kari doktori tanács). A javasolt korrekció elmaradása esetén a nagy egyetemek szakterületi doktori tanácsainak egy részét olyan módon kellene átalakítani, ami a jelenlegi bevált és hatékony működés gyakorlatuknak ellentmond.


9. § (2)

e) dönt a doktori fokozatszerzési eljárások indításáról, a kreditelismerésekről, a doktori szigorlat tárgyairól, az Nftv. 16. § (4) bekezdésében meghatározott doktori fokozat odaítéléséről, honosításáról és visszavonásáról, e jogosítványokat – kivéve a doktori fokozat odaítélését, honosítását és visszavonását – átruházhatja a tudomány-, illetve művészeti ágiszakterületi doktori tanácsra;


Az intézményi doktori tanácsnak meg kell adni lehetőséget, hogy a doktori fokozat odaítélését átruházzák a szakterületi doktori tanácsokra. A legtöbb nagy egyetemen ez a jelenlegi gyakorlat, ahol pedig ezt a jogosultságot intézményi szinten tartják, természetesen továbbra is megtehetik. A nagy egyetemeken 2011-ben kiadott fokozatok száma: BME-113, DE-170, ELTE-287, PTE-160, SE-107, SzTE-163. Ezeken az egyetemeken az intézményi szintű döntés érdemi mérlegelést nélkülöző, formális kötelezettséget jelent.



11. § (1) A doktori képzés csak teljes idejű képzésként szervezhető, mely során az Nftv. 16. § (1) bekezdése által előírt módon hat félév alatt száznyolcvan kreditet kell szerezni.


Az Nftv. az alapképzéshez a 180-240 kredithatárokat, a mesterképzéshez 60-120 kredithatárokat rendel. Az alacsonyabb alsó határ megengedése lehetővé teszi a részidős képzést, amikor is az előírt kreditet a hallgatók a teljes idejű képzésnél elvárt 300 tanóránál kevesebbel teljesíthetik (Nftv. 17. §). A doktori képzésben pontosan rögzített 180 kredit azonban feltételezi az egységes 300 tanórát, azaz a teljes idejű képzést.


A javaslat az ODT 2012. június 5-i ülésén 18 igen, 0 nem, 1 tartózkodás formájában elfogadott határozatának része. A kormányrendeletbe emelését indokolja, hogy a doktori képzésben a „tanóra” definíciójaként már bekerült a tervezetbe az ODT által javasolt, a kutatási munkára kiterjesztett meghatározás [lásd: 11. § (2) ]. Ez a kiterjesztett értelmezés lehetőséget ad könyvtárhoz, levéltárhoz, múzeumhoz vagy terepi munkához kötött kutatása elismerésére is, megoldást kínálva olyan területeken végzett kutatások befogadására, amelyek korábban gyakran „levelező” képzésként jelentek meg (elsősorban bölcsész- és társadalomtudományi területeken).


13. § (6) Egy doktorandusznak, illetve doktorjelöltnek egyidejűleg két témavezetője is lehet, amennyiben azt a doktori tanács jóváhagyja. Két témavezető esetében az egyik témavezető lehet olyan, akinek a témavezetésével még nem szerzett doktorjelölt tudományos fokozatot. A doktori értekezés címlapján a témavezető vagy a témavezetők nevét egyértelműen fel kell tüntetni.


A témavezetővel szemben a 13. § (4) és (5) pontokban megfogalmazott elvárások egyetlen formai feltételt tartalmaznak, a tudományos fokozat meglétét. A jelenlegi gyakorlatban egy hallgatónak tipikusan egy, és csak egy témavetője van. A témavezetésnek értelemszerűen nem lehet feltétele a fokozatot szerzett hallgató, mert kizárná az első témavezetést.


A tervezetben szereplő formai megszorítás helyett szerencsésebb lenne a kettős témavezetést a több tudományágra kiterjedő doktori téma esetére, valamint nemzetközi együttműködés keretében történő képzésre korlátozni. Az erre vonatkozó komolyabb egyeztetések hiányában azonban erre nem teszünk javaslatot (az ilyen jellegű korlátozást a felsőoktatási intézmények doktori szabályzatába is bele lehet foglalni).


22. § (5) A habilitációs eljárás a következő részekből áll:

a) habitusvizsgálat, mely a 21. § (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesítését vizsgálja,

b) a habilitációs tézisek nyilvános vitája és értékelése,

c) nyilvános vita és annak értékelése,

c) magyar és idegen nyelvű, egyetemi hallgatók előtt tartott habilitációs előadás és annak értékelése.


A megfogalmazás egyértelművé teszi, hogy a habilitációhoz két előadás tartozik: a szakmai eredményeket bemutató tudományos előadás, valamint a előadói képességek megítélésére alkalmas tantermi előadás.






22. § (6) A habilitációs bizottság a szenátus részére véleményezi az egyetemi tanári pályázatokat.


A Nemzeti felsőoktatási törvény az egyetemi tanári kinevezés feltételéül fogalmazza meg, hogy a pályázó rendelkezzen a habilitációval – vagy azzal egyenértékű nemzetközi felsőoktatási oktatói gyakorlattal [Nftv. 28. § (5)]. A javasolt új kormányrendeleti pont az egyetemi tanári pályázatok véleményező testületeként azt a bizottságot jelöli meg, amelyik az adott egyetemen a habilitációs eljárást lefolytatja, a habilitációt odaítéli. Különösen fontos a habilitációs bizottság véleményének kikérése azokban az esetekben, amikor a szenátus más intézményben habilitált pályázóról dönt, valamint amikor a habilitációval egyenértékű nemzetközi felsőoktatási oktatói gyakorlatot kell megítélni.



23. § (1) A felsőoktatási intézmény a habilitációs bizottsága szabályzatában meghatározott módon tudományterülenként – ezen belül tudomány-, illetve és művészeti áganként, illetve kutatási területenként – szakterületi habilitációs bizottságokat hozhat létre, az összetételre és a személyi feltételre vonatkozó, a 22. § (2) bekezdésében megfogalmazott előírások betartásával. Az így létrehozott szakmai habilitációs bizottságoknak a felsőoktatási intézmény habilitációs bizottsága a 22. § (4) bekezdésében meghatározott jogköreit – a 22. § (4) bekezdés c) pontja szerinti jogosultság kivételével – átruházhatja.


A javasolt korrekció kibővíti a tudományterületi és tudományági besorolást. A kutatási területenként szerveződő szakterületi habilitációs bizottság fogalma tartalmazza a tudományági bizottságot, de lehetővé teszi a több tudományágra kiterjedő bizottságot is (multidiszciplináris iskoláknál), és megenged más módon történő összevonást (pl. kari habilitációs bizottság).


A javasolt korrekció elmaradása esetén a nagy egyetemek szakterületi habilitációs bizottságainak egy részét olyan módon kellene átalakítani, ami a jelenlegi bevált és hatékony működés gyakorlatának ellentmond.


23. § (3) A habilitációs tézisek, a nyilvános vita és az előadás értékelésére a habilitációs bizottság bírálóbizottságot hoz létre. A bírálóbizottság tagjainak kiválasztására megfelelően alkalmazni kell a 22. § (2) bekezdésében meghatározott szabályokat. A bírálóbizottság elnöke csak egyetemi tanár vagy Professor Emeritus lehet. A bírálóbizottság feladatait a habilitációs bizottság közvetlenül is elláthatja.


Az eredeti megfogalmazással a habilitációs eljárásban egy szint kimaradna, és sérülne a törvényességi felügyelet.


Budapest, 2012. december 4.



Dr. Mihály György

az Országos Doktori Tanács elnöke

Mellékletek:

1. A kormányrendelet tervezetbe bevezetett javítások a teljes szövegkörnyezetben.

    1. Az ODT ülésre beérkezett előzetes vélemények.

6






Tags: doktori iskolákról,, országos doktori, doktori, iskolákról, eljárások, észrevételek, rendjéről