2 BÚCSÚ EGY KÉPZÉSI FORMÁTÓL A MÚLT HÉTEN IMMÁR






Búcsú egy képzési formától

2


Búcsú egy képzési formától


A múlt héten immár harmadszor és egyben utoljára voltam társelnök a Miskolci Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének záróvizsgáján. Mindig szívesen jöttem, mert a hallgatók tudása és a kolléganők szakértelme, kedvessége arról győzött meg, hogy itt magas szintű képzés folyik, ugyanakkor közvetlen, szinte családias a hangulat. Sajnos ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyen formában vizsgáztattunk, mivel a 4 éves képzés megszűnik, és 2009 szeptemberétől a Bologna-rendszernek megfelelő két éves mesterképzés fogja felváltani. A tanszék igyekezete és erőfeszítései ellenére a korábbihoz hasonló, tartalmas útravalót két év alatt nehéz lesz biztosítani.

Új korszak kezdődik tehát, ezért érdemes számot vetnünk a múlttal, és megvizsgálnunk, mi az, ami jó volt benne, mit lenne érdemes megőrizni.

Ennek a lapnak a hasábjain is írtak már arról korábban, hogy „Mit ér a diploma, ha bölcsész?” Sokan gondolják azt, hogy a bölcsészek olyan dolgokkal foglalkoznak, olyan tárgyakat tanulnak, melyek a hétköznapi életben nem hasznosíthatók. Széplelkek, akik elmerengnek a múlton, verseket olvasgatnak és mindenféle improduktív dologgal foglalkoznak, melyek semmiféle hasznot nem hoznak, gazdasági hasznot végképp nem. Az a vád is éri a bölcsészeket, hogy más fakultások dolgozói és hallgatói tartják el őket, csak viszik a pénzt, és nem hozzák. Mint minden sarkítás, ez a vélekedés sem tükrözi teljesen az igazságot. Csak halkan jegyzem meg, hogy irodalmi, művészeti, nyelvi, történelmi műveltség nélkül minden más szakma képviselője is legjobb esetben csak szakbarbár lenne. A bölcsészképzésnek tehát mindig is volt és lesz létjogosultsága a felsőoktatásban.

Most vessünk egy pillantást a Miskolci Egyetemen folyó bölcsészképzés eddigi történetére!

A rendszerváltás utáni intézkedések egyike az volt, hogy a korábban kétszakos képzést egyszakos képzések váltották fel a bölcsészkarokon. A magára valamit is adó hallgató igyekezett még egy szakot elvégezni. Ilyen ideális második szak volt az alkalmazott nyelvészet társított szak, amelyet egy eredményesen lezárt tanév után lehetett felvenni. Mint azt Simigné dr. Fenyő Sarolta tanszékvezető asszonytól megtudtam, 2002 szeptemberében kezdődött a Miskolci Egyetemen az alkalmazott nyelvészet szakos bölcsészek képzése, melynek során a hallgatók az első szakjukhoz kapcsolódó, új pedagógiai és kommunikációs ismereteket szerezhettek. Ezen ismeretek birtokában sokat változott a képzésben résztvevők gondolkodásmódja. Egy volt hallgató így fogalmazott: azt, hogy mit kell egy tanárnak tanítani, megtanulhattuk az angol vagy a magyar szakon. De a miérttel kezdődő kérdésekre a magyarázatot az alkalmazott nyelvészet szakon kaptuk meg.

Általánosságban elmondható, hogy a hallgatók számos olyan nyelvhasználattal, kommunikációval kapcsolatos hasznos háttérismeretet szereztek, melyeknek birtokában a társadalmi élet nyelvigényes területein a korábbinál színvonalasabban képesek munkájukat végezni. Ez a képzés fejeződik most be 2009-ben.

Összesen 4 évfolyam tanult a szakon. A hallgatók, akik között a magyar, angol és német szakos tanárokon vagy tanárjelölteken kívül logopédus és gyógypedagógus is volt, május 29-én tettek sikeres záróvizsgát és védték meg színvonalasabbnál színvonalasabb szakdolgozataikat.

Ez az évfolyam minden eddiginél jobb eredményt produkált. Elég, ha annyit mondok, hogy a 15 jelölt közül ketten kaptak 4-4, ketten 4-5 osztályzatot, a többieknek mindkét jegye 5 volt.

A témákat a sokszínűség jellemezte. Különösen kiemelkedő teljesítményt nyújtott szakdolgozatával Balogh Beáta, aki az „újgenerációs” reklámok kommunikációját dolgozta fel, Schvirján Renáta, aki a roma tanulók oktatási problémáinak megoldására tett megfontolásra érdemes javaslatot. Kocsis-Deme Ildikó a rendészeti, Dadvandipour Zsuzsa az orvosi, Dr. Lengyelné Vörös Katalin a gyógypedagógiai szaknyelvről, Kiss Zsanett a diákok szlenghasználatáról, Sverla Helga és Varga Mariann a nevek, illetve a kultúrtárgyak fordításáról állított össze olyan szakdolgozatot, melynek részleteit konferencián is ismertetni, vagy szakfolyóiratban is közölni lehetne.

A csoport valamennyi végzős hallgatója a társadalmi élet különböző színterein hasznosítható tudásról adott számot, és az „alkalmazott nyelvészet szakos bölcsész” diploma mellé az „oktatásszervező és kommunikátor” betétlapot is megkapja.

Ezek után a Tisztelt Olvasóra bízom annak megítélését, mennyit ér egy bölcsészdiploma, és hogy érdemes volt-e központilag egy már meglevő, jól bevált oktatási formát ilyen-olyan politikai és egyéb megfontolásból megszüntetni.

Dr. Joó Etelka, főiskolai docens Nyíregyházi Főiskola










Tags: búcsú egy, formától, képzési, búcsú, immár, héten