A REFORMÁCIÓ A PROTESTÁNS VALLÁSOK KIALAKULÁSA A REFORMÁCIÓ LATIN






A protestáns vallások kialakúlása

A reformáció. A protestáns vallások kialakulása


A reformáció latin szó, azt jelenti: újraalakítani. A keresztény/keresztyén egyház megalapítása után sok mindenben eltért Krisztus és az apostolok rendelésétől. Nem úgy élt, ahogy Isten a Szentírásban megszabta, nem végezte el azt a munkát, ami rá volt bízva. Jézus Krisztus helyett a pápa lett az egyház mindenható feje. Nem a Szentírás, hanem a hagyomány, a pápák és gyűlések határozatai szerint igazodtak az egyházi életben.

Az első keresztények/keresztyének istentiszteleti célokat szolgáló egyszerű hajlékai helyett, díszes, képekkel és szobrokkal ékesített templomok fogadják be a híveket. A templomokban pedig nem az Isten igéjének tiszta hirdetése a fődolog, hanem bizonyos szertartások bemutatása. Kezdik tisztelni a szenteket.

Ezek a felsorolt példák mutatják, hogy az egyház eltért a Szentírás tanításaitól és rendelésétől.

Miután az egyház eltért eredeti céljától és így tele volt Evangéliummal ellenkező szokásokkal és tanításokkal, az egyházban vissza kellett állítani a régi rendet, a tiszta tanításokat és szokásokat. Ezt a megtisztító munkát végezte el Isten a reformáció korában a maga nagy embereivel.

A 16. századi reformációnak, a teológiai gondolkodás és az egyházi élet megújulásának elindítója Luther Márton volt. Nyugtalanítja őt az egyházban látott sok romlottság, babonaság, üzleti szellem. A római egyház megromlott gyakorlata, különösen a bűnbocsátó cédulák árusítása késztette őt nyílt kiállásra és szólásra.

Luther Márton emiatti felháborodásában fogalmazza meg és szögezi ki a wittenbergi vártemplom kapujára a 95 pontban foglalt tanítását 1517 október 31-én.

Az első pontban ez olvasható: Jézus Krisztus, a mi Urunk és Mesterünk ezt mondja: a hívő ember egész életének bűnbánatnak kell lennie.

Felettesei igyekeztek elhallgattatni és tételei visszavonására bírni. Erre azonban ő nem volt hajlandó. A pápa átokkal fenyegeti meg, ha nem vonja vissza tanait.

Ő kiáll a saját tanai mellett, és így fogalmazta meg hitvallássá lett álláspontját: „Amíg engem a szentírásbeli bizonyságokkal vagy máshonnan merített tiszta okokkal meg nem győznek, addig én az általam idézett szent iratokról vagyok meggyőződve, és az én lelkiismeretem az Isten igéjének foglya, mert nem biztos és tiszta dolog a lelkiismeret ellen cselekedni.”

A reformáció alapja: Az igaz ember hitből él, tehát a bűnbocsánatban, az üdvösségben, az örök életben csak a hívő ember részesülhet, hit által Isten kegyelméből.

Luther reformátori munkálkodásával és fellépésével majdnem egy időben Svájcban is elindult az egyház radikális megújítására irányuló mozgalom.

A svájci reformációnak az elindítója Zwingli Urlich lelkész volt. Egyértelműen vallották, hogy az evangélium alapján kell megreformálni az egyházat, de egyetlen alapvető dologban nem tudtak megegyezni: az úrvacsora értelmezésében. Ezért már kezdetben két irányú lett: az egyik a Luther Márton által elindított német evangélikus irány, a másik a Zwingli svájci református iránya.

A Zürichben kibontakozó német-svájci reformáció Zwingli halála után holtpontra jutott. Kálvin János fellépése azonban a francia Genfben továbblendítette a reformáció ügyét. Tudományos, igehirdető és egyházszervező munkájával nemcsak Svájcban, hanem más európai országokban is megszilárdította a protestantizmust. A reformációnak olyan egyénisége lett, aki meghatározta a világ református egyházainak gondolkodását és műkődését. Kálvin új istentiszteleti rendtartást vezetett be, amit a genfi városi tanács elfogadott.

Az istentiszteletet az evangélium egyszerűségéhez igazítja. Minden díszítő elemet kizár a templomból. Az egyházi éneklésre gondot fordít. A zsoltáréneklés az ő kezdeményezésére lett a református gyülekezetek megkülönböztetett lelki kincsévé.

A gyülekezet tisztviselői elsősorban a lelkipásztorok, akik az igehirdetést és a sákramentumok kiszolgáltatását végzik. A presbiterek a gyülekezeti élet szentségére és fegyelmére ügyelnek. A diakónusok pedig a szegényekről, rászorulókról gondoskodnak.

Kálvin alaptanításának alaptétele, hogy az ember és a világ sorsa egyedül és kizárólag Isten kezében van, az egyes ember üdve vagy ítélete Isten dicsőségét szolgálja az ő eleve elhatározott akarata szerint (predestináció). A kálvini teológián alapuló jelszó kifejezi, hogy a keresztyén embernek minden munkájával Isten dicsőségét kell szolgálnia. : Soli Deo Gloria -Egyedül Istené a dicsőség.

Kálvin János fő műve az Institució- A keresztyén vallás rendszere, amely 6 részből áll. 1. a törvény, 2. a hit, 3. az imádság, 4. a sákramentumok, 5. a hamis sákramentumok, 6. a keresztyén szabadág, egyház, állam.








Felhasznált irodalom:

László Dezső: Az erdélyi református egyház törtánete

Dr. Benke György: Hittan 7. Tanári segédkönyv

Nagy János: Általános református hit és erkölcs








Tags: reformáció latin, a reformáció, reformáció, protestáns, vallások, latin, kialakulása