HŐKEZELÉS HŐKEZELÉS CÉLJA A TÁRGYAK SZÖVETSZERKEZETÉT ÉS EZZEL EGYÜTT








Hőkezelés

Hőkezelés

Hőkezelés célja

A tárgyak szövetszerkezetét és ezzel együtt fizikai, szilárdsági, technológiai, üzemi, esetleg vegyi tulajdonságait módosítsuk, hogy rendeltetésüknek minél jobban megfeleljenek, illetve megmunkálhatóságukat elősegítsük.

A hőkezelés a munkadarabok alakját és méretét számottevően nem változtatja meg.

Hőkezelés lényege

Az acélt a hőkezelés hőmérsékletére hevítjük, egy ideig ezen tartjuk, majd meghatározott sebességgel hűtjük, így a hőkezelés három műveletből áll:

  1. Hevítés
    A felhevítés különböző módon és sebességgel történhet.
    Végezhető helyileg vagy a darab teljes hevítésével.
    Sok esetben elő kell írni a hevítés sebességét is, mert kezdetben csak a munkadarab felülete melegszik, így feszültségek keletkeznek, ami méret-és alakváltozást, repedést okozhat.
    A hevítőeszköz lehet hevítőégő, ellenállás-hevítés, kemence.

  2. Hőntartás
    A hőntartási idő függ a munkadarab geometriai méreteitől, és értékét úgy kell megválasztani, hogy elegendő legyen a hevítés hatásának eléréséhez.

  3. Hűtés
    A hűtés különböző közegben, különböző sebességgel történhet.
    Hűtési módszerek:

    1. A munkadarabot a kemencével együtt hűtik;

    2. Hűtőgödörben hamuba, homokba ágyazva;

    3. Folyadékban, mely lehet víz, só-, mész-, lúgoldatok, növényi és ásványolajok (a gőzfejlődés miatt a munkadarabot erőteljesen kell mozgatni, vagy a folyadékot kell áramoltatni).

Hőkezelő eljárások

Céljukat tekintve a hőkezelő eljárások három fő csoportba sorolhatók:

  1. Izzítási műveletek
    Célja az anyag szemcséinek finomítása, egyneműbbé tétele, alakíthatóságának vagy forgácsolhatóságának javítása. Hevítésből, hosszabb vagy rövidebb hőntartásból és lassú vagy mérsékelt lehűtésből áll.
    Módszerek:

    1. Feszültségcsökkentés

    2. Lágyítás

    3. Újrakristályosítás

    4. Normalizálás

    5. Diffúziós izzítás

    6. Öregítés

  2. Edzési műveletek
    C
    élja az acél szövetszerkezetének (lehetőleg teljes keresztmetszetében)
    martenzitessé alakítása. Az edzés a felső átalakulási hőmérséklet fölé való hevítésből, hőntartásból (ausztenitesedés befejeződéséig) és a kritikus lehűtési sebességnél gyorsabb lehűtésből áll.
    Edzhetőek azok az acélok, melyek széntartalma legalább 0,25 %.
    Módszerek:

    1. Közönséges vagy martenzites edzés

    2. Lépcsős edzés

    3. Bénites edzés (patentírozás)

    4. Mélyhűtés

  3. Megeresztés
    C
    élja az edzett acél szívósságának fokozása.
    Az erősen igénybevett szerszámokat, gépalkatrészeket edzés után további hőkezelésnek kell alávetni. Ezt az edzés utáni hőkezelést megeresztésnek nevezzük. Edzéssel és megeresztéssel az acélnak nagy keménységet és szívósságot biztosítunk.
    Az edzett acélt ismét felhevítjük, meghatározott ideig hőntartjuk, majd lehűtjük.
    A keménység annál jobban csökken, minél nagyobb a megeresztési hőmérséklet, és minél hosszabb a hőntartási idő.
    Módszerek:

    1. Alacsony hőmérsékletű megeresztés

    2. Magas hőmérsékletű megeresztés
      (edzés + magas hőmérsékletű megeresztés = nemesítés)

    3. Közvetlen megeresztés

Feszültségcsökkentés

Célja az előző alakító műveletek, valamint a hidegalakítások után a munkadarabban visszamaradó feszültségek célszerű nagyságra való csökkentése.

180-650°C között végezzük. A munkadarabot lassan hevítjük, majd 1-5 órán át hőntartjuk, ezt követően kemencében, meleg hamuban vagy kvarchomokban lassan, egyenletesen hűtjük.
Minél nagyobb a hőmérséklet és minél lassúbb a hűtés, annál jobban csökkennek a feszültségek.

Lágyítás

Célja az acél keménységének csökkentése és az alakíthatóságának fokozása. A munkadarabot lassan hevítjük 680-720°C közé, majd 4-8 órán át hőntarjuk, ezt követően kemencében, homokba-, hamuba ágyazva lassan hűtjük. Az anyag annál jobban kilágyul, minél lassúbb a hűtés. A lassú hűtésnek 400-500°C-ig kell tartani, azután szabad levegőn is végezhető.

Újrakristályosítás

Célja a hidegen alakított és keményedett anyag keménységének csökkentése, a belső feszültségek megszüntetése és az alakított, deformálódott szemcsék újrakristályosítása (visszanyerik eredeti alakjukat). 400-720°C között végezzük. Hőntartási idő 2-5 óra.
A kemencéből kivett munkadarabot szabad levegőn hűtjük.

Normalizálás

Célja a túlhevítetten öntött vagy alakított, esetleg helytelenül hőkezelt acélok szemcseszerkezetének egyenletessé tétele, finomítása, valamint megszüntetjük a hideg vagy melegalakításból eredő feszültségeket. A munkadarabot a felső átalakulási hőmérséklet fölé hevítjük, hőntartjuk addig, amíg teljes keresztmetszetben felveszi a hőmérsékletet, majd nyugvó, áramlástól mentes levegőn, a kritikusnál jóval kisebb sebességgel lehűtjük.

Diffúziós izzítás

Az acélokban lévő ötvözőelemek öntés után, a kristályosodás folyamán nem egyenletesen válnak ki, hanem egyes szemcsék több, mások kevesebb ötvözőt tartalmaznak. Más az ötvözőelemek sűrűsége az öntvény középső és szélső rétegeiben. A diffúziós izzítás célja a koncentráció-különbségek megszüntetése, az acél egyneműsítése, homogenizálása. Az izzítást az olvadáspontnál 100-150°C- kal kisebb hőmérsékleten végzik. A hőntartás időtartama az acél összetételétől és szelvényméretétől függően 8 órától több napig is tarthat. A lehűtést lassan, kemencével együtt végzik. A nagy hőmérséklet és hosszú idő miatt számolni kell a nagymértékű szemcsedurvulással.

Öregítés

Egyes acélfajták tulajdonságai hosszabb idő alatt külső beavatkozás nélkül is megváltoznak. Az acél keménysége, szilárdsága növekszik, szívóssága csökken. Ezzel egyidejűleg az acél térfogata is növekszik. Az elridegedés és méretváltozás miatt ez káros jelenség, melyet öregedésnek nevezünk. Az öregítés folyamata alatt a belső feszültségek kiegyenlítődnek, a méretek állandósulnak. A munkadarabokat 4-48 órán át, 200-550°C közötti hőmérsékleten tartják, majd lassan hűtik. Az öregedés annál hamarabb bekövetkezik, minél nagyobb hőmérsékleten végezzük.

Közönséges edzés

Az acélt edzési hőmérsékletre hevítjük, a hőntartási idő után a kritikus lehűtési sebességnél gyorsabban hűtjük. Attól függően, hogy az acél milyen közegben válik martenzitessé, vízedzésű, olajedzésű, légedzésű acélokról beszélünk. A nyugvó levegőn is edződő acélt önedző acélnak nevezzük.

Lépcsős edzés

Célja a teljes martenzitesre edzés minimális edzési feszültséggel. A tárgyat edzési hőmérsékletre hevítjük és rövid ideig hőntartjuk. A hűtés két lépésben történik. Az első lépésben só vagy fémfürdőbe merítjük, melynek hőmérséklete 250-300°C között van, majd a hőmérséklet- különbség kiegyenlítődése után nyugodt levegőn hűtjük tovább.

Bénites edzés

A martenzitnél lágyabb, de szívósabb, igen finom szövetszerkezet, a bénit keletkezik. A munkadarabot edzési hőmérsékletre hevítjük, néhány percig hőntartjuk, majd 250-500°C közötti só vagy fémfürdőbe helyezzük, és abban addig tartjuk, amíg az ausztenit teljesen át nem alakul. Utána szabad levegőn hűtjük szobahőmérsékletig.

Mélyhűtés

A nagyobb széntartalmú acélokban az ausztenit nem alakul át teljesen martenzitté, hanem egy része megmarad. Ez a maradék ausztenit. Az ausztenit lágy szövetelem, csökkenti az acél keménységét. Hosszabb idő alatt egy része martenzitté alakul, ami méretváltozást okoz. A maradék ausztenit teljesen átalakítható martenzitté, ha az acélt -80°C-ra hűtik. A hűtőközegbe (alkoholban oldott szárazjég) merített munkadarabot addig tartjuk a fürdőben, míg a fürdő hőmérsékletére le nem hűl. Utána kiemeljük, és szabad levegőn hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni. A mélyhűtést az edzés után legfeljebb néhány órával el kell végezni, különben az ausztenit állandósul és nem alakítható martenzitté.

Alacsony hőmérsékletű megeresztés

Akkor alkalmazzuk, mikor elsőrendű követelmény a nagy keménység és kopásállóság.
A munkadarabot 150-220°C között eresztjük meg, így a keménység a martenzites állapothoz képest alig csökken, viszont a szívósság jelentősen növekszik.

Magas hőmérsékletű megeresztés

Akkor alkalmazzuk, mikor legfontosabb követelmény a nagy szívósság. A munkadarabot edzés után 450-650°C között eresztjük meg. Az edzésből és magas hőmérsékletű megeresztésből álló hőkezelést nemesítésnek nevezzük. Nemesítéskor a keménység lényegesen csökken az edzett állapothoz képest, viszont a szívósság lényegesen fokozódik.

Közvetlen megeresztés

Főleg kéziszerszámok hőkezelésére használjuk. A megeresztést az edzési hővel végezzük, ezáltal a dolgozó felület, él szívós-keményre van nemesítve, míg a szerszám többi része lágyabb lesz. A keményebb és lágyabb részek az átmenet fokozatos, ami szilárdsági szempontból előnyös. Az edzési hőfokra hevített szerszám dolgozó részét, élét vízbe mártjuk, a többi része izzó állapotban marad. A szerszámot a folyadékból kiemeljük, a lehűlt élt kis felületen fémesre csiszoljuk és figyeljük. A nem edzett részből a hő az él felé terjed, a felmelegedési hőmérsékletre a futtatási színből következtetünk. A megfelelő megeresztési színnél az egész szerszámot olajban lehűtjük.

Felületi kérgesítés (felületi edzés)

Célja, hogy a felületen kemény, kopásálló, meghatározott mélységű réteg alakuljon ki, miközben a mag szívós marad.

  1. Felületi edzés előkezelés nélkül
    A felület, illetve kéreg edzéséhez szükséges szén a folyamat megkezdésekor már jelen van az acélban (0,35 % - nál nagyobb C-tartalmú edzhető acélok.

    1. lángedzés;

    2. indukciós (nagyfrekvenciás) edzés;

    3. mártóedzés.

  2. Felületi edzés előzetes termokémiai kezeléssel
    A 0,2 % alatti C-tartalmú acéloknál. A kemény felületi kéreg létrehozásához szükséges szén vagy nitrogén diffúzió útján jut az acél munkadarab felületébe.

    1. betétedzés (cementálás, edzés, megeresztés);

    2. nitridálás.


Lángedzés

A munkadarab felületi rétegét edzési hőmérsékletre hevítik, majd gyorsan lehűtik. A felületi réteg hevítését gyorsan kell végezni, különben a mag is felmelegedne. A gyors hevítést nagy hőmérsékletű gázlánggal végzik (oxigén-acetilén, világítógáz). Amikor a felületi réteg eléri az edzési hőmérsékletet, vízsugárral lehűtik.

Indukciós edzés

A munkadarab felületi rétegét nagyfrekvenciájú indukált árammal hevítjük edzési hőmérsékletre, és utána vízzel gyorsan hűtjük. Az eljárás segítségével a felület a kívánt mélységben gyorsan az edzési hőmérsékletre hevíthető.

Mártóedzés

Az edzhető acélból készült munkadarabot 900-1000°C hőmérsékletű sófürdőbe mártjuk, és 10- 120 másodpercig ott tartjuk. Ennyi idő alatt csak a felületi réteg hevül fel, így gyorsan hűtve a kéreg keményre edződik, a mag változatlan marad.

Nitridálás

Nitridálás alatt az acél felületi rétegének nitrogénnel való dúsítását értjük. A nitridálást nitrogént leadó gázban (ammónia NH3) vagy sófürdőben 500-560°C-on végzik. A nitrogén behatol az acél felületi rétegeibe, és minden további hőkezelés nélkül, az acél felületén vékony, nagy keménységű és kopásálló, jó csúszási tulajdonságokkal rendelkező kéreg jön létre, amely 500°C-ig hőálló és korrózióálló. A nitridált réteg vastagsága a nitridálás időtartamával nő, melytől függően 0,1-1mm vastag lehet. Nitridáláshoz ötvözött (alumínium, króm, vanádium) acélokat alkalmaznak, mert az ötvözők megkönnyítik a nitrogén bejutását (diffúzió) az anyagba, illetve a nitrogén ezekkel az ötvözőkkel kapcsolódva alkotja azokat a nitrideket, melyek a felület keménységét adják.

Betétedzés

Betétedzésre kis széntartalmú (0,1-0,2%) nem edzhető acélokat használunk. A munkadarab felületi rétegének széntartalmát megnöveljük, így olyan réteget kapunk, amely edzés után kemény, kopásálló lesz.

A betétedzés két műveletből áll:

Cementálás módszerei:

Edzés módszerei:

8






Tags: hőkezelés hőkezelés, további hőkezelés, hőkezelés, szövetszerkezetét, célja, tárgyak, ezzel, együtt